A napokban vettem részt egy CCIE Webex előadáson, ahol sok téma között az is előkerült, hogy alakítják ki a vizsgák témáit és a hozzájuk rendelt súlyozást (százalékokat).
Pár éve a Cisco átalakította a vizsgák blueprintjét (a dokumentum, amelyben leírják, hogy a vizsgára milyen témakörökből kell készülni), és megjelentek százalékok, hogy mennyire hangsúlyos egy témakör a vizsgán.
Erről beszélek:
Ezek a súlyozások azt hivatottak kifejezni, hogy a vizsgán a kérdések témánként hogyan oszlanak meg. Azaz egy 100 kérdésből álló teszten 37 kérdés lenne Layer 3-ból, 13 kérdés Layer 2-ből, stb. Gyakorlati tapasztalatom, hogy ez nem annyira fedi a valóságot, sokszor másképp alakul a kérdéssor, azaz ebből nem érdemes készülni; az a stratégia, hogy totálisan kihagyom az “Infrastructure Services” tanulását, mert csak 12%, és így még simán átmegyek mert 100%-12% = 88%, hibás. Be lehet vele fürödni.
Amiről viszont nem tudtam eddig, hogyan alakulnak ki a súlyozások. Ki dönti el, hogy pont 37% Layer 3 legyen, ne 35% vagy 45%?
A Webex-en ez úgy jött elő, hogy kaptak egy kérdést, miért van olyan sok MPLS a CCIE R&S-ben. Más kérdés, hogy nem sok van, ami meg van, az kell, mert bizonyos méret felett enterprise környezetben is megjelenhet az igény az MPLS-re, nem csak SP-nél előforduló technológiáról beszélünk.
Ezzel kapcsolatban került szóba a súlyozás. Elmondták, hogy van egy belső és külső csoport, akikkel beszélgetésben állnak, megkérdezik tőlük, hogy napi munkájuk során melyik technológiával mennyit dolgoznak. Beszélnek az ügyfelekkel is, hogy mennyire elégedettek a vizsgázott emberek tudásával. Ezekből az információkból áll össze a súlyozás, azaz megkérdeznek mondjuk 1000 embert aki nem Cisco alkalmazott és ügyfeleknél dolgozik, hogy mivel és mennyit foglalkozik. Ebből kapnak egy számot, amin nyilván különböző szempontok alapján még módosítanak, de a lényeg az, hogy nem találomra és érzésre írják a százalékot a topikok mellé.
Ezzel próbálják a vizsgák anyagát úgy összeállítani, hogy leginkább megfeleljen a piac igényeinek.
