6.45 – csörög az ébresztő óra. Ma van a nagy nap. Egész jól aludtam ehhez képest. Zuhanyzom, aztán indulok reggelizni. Az NH Hotel Brussels Airport-ban szálltam meg (4 csillagos hotel). A szoba nagyon pazar, tiszta, igényesen berendezett. Ehhez képest szerintem nem is volt sok a 140€/éjszaka. Álmosan bekeveredek a liftbe, és benyomom a “-1” gombot. Ott van a reggeli. Foglalok egy asztalt, és megnézem, mekkora a választék. Hatalmas. Minden van tényleg. Természetesen csak keveset fogyasztok, nem akarom, hogy az emésztés kösse le az energiáimat a vizsgán. Eszem 2 teljes kiőrlésű zsemlét (minőségi szénhidrát gyanánt), zsírszegény felvágottal és sajttal, valamint egy kis gyümölcsöt. Nem kávézom, ezért csak egy nagy pohár narancslét fogyasztok. A koffein szükségletemet a szobámban tegnap este behűtött RedBull light fedezi majd.
Reggeli után visszaérve a szobámba beveszem a halolajkapszulát (jót tesz az agyműködésnek, és nekem tényleg használ) és a vitaminomat, összepakolom a cuccaimat, és kijelentkezem. Ekkor már 7.50 van. 8.00-kor nyit a recepció a Cisco-nál, 8.15-re jön majd le értünk a proktor. Szándékosan nem megyek korán. Nem akarok beszélgetni senkivel. “Hányadik próbálkozás, stb.”. Nem akarok csevegni. Miután elhagytam a hotelt, találok egy padot félúton. Ott felnyitom a RedBull-t, és relaxálok egy utolsót. “Meg kell csinálni.” “Át kell menni.”
8.05. Odaérek a recepcióhoz. Kb. 10 ember áll az ajtó előtt, senki nem csönget be. Feszültek az arcok. Nagyon feszültek. Én csöngetek be elsőként, nyílik az ajtó. A recepciós hölgy elkéri a személyimet, majd kapok egy látogatói igazolványt. Leülök egy székre. A többiek is jönnek szép sorban. Senki nem beszélget. Senki nem mosolyog. Mindenki feszült. Lassan telnek a percek. Nagyon lassan…
8.17:. Megérkezett értünk a proktor. Téglás Istvánnak hívják, és magyar :). A lifthez vezet minket. A vizsga a 4. emeleten lesz. Egyszerre 4 ember fér a liftbe. Szóval több körben megyünk fel. A 4. emeleten egy nagy üvegajtó fogad minket. Belépünk. A proktor elmondja a szabályokat.
- Ezen a területen belül mozoghatunk csak.
- Szinte semmit nem vihetünk be a vizsgaterembe. Italt be lehet vinni, esetleg banánt, ilyesmit.
- Két órás troubleshooting, 6 órás konfiguráció.
- Kapunk majd kupont az ebédhez.
- Az előtérben van víz (nem ásványvíz) és kávé. Lehet fogyasztani bátran.
- Mosdó is van. Egyszerre egy ember mehet WC-re.
- A vizsgateremben lévő szekrénybe kell tenni a táskákat, stb.
Bevezet minket a terembe. Mindenkinek megmutatja a helyét. Le kell ülni, és várni a további instrukciókat. A hely komfortos: nagy asztal, 24″-s monitor, amerikai kiosztású Logitech K120 billentyzet (US-101), színes ceruzák, tollak és két db papír van az asztalon (lehet még kérni). Valamint a guideline a TS-hez és a konfigurációhoz, és a bejelentkezési adatokat tartalmazó papír. Két asztal van egymás mellett, közöttük elválasztó peron. Előre viszont látni lehet mindkét vizsgázó monitorját, nem mintha számítana bármit is. Itt nem lehet lenézni az előtted ülő megoldását. És gondolom nem is ugyanazt a feladatsort kapjuk.
Mindenki elfoglalja a helyét. A táblára felkerül az ebédidő: 11.50-től. A proktor megkér mindenkit, hogy tartsuk az időpontot. Előtte mentsünk konfigot, ne kelljen várni senkire.
Bekapcsolom a monitort. Windows XP. Az asztalon a DocCD linkje és a vizsgafelület linkje. Notepad és calculator a tálcán. Megkér minket, jelentkezzünk be. Beírom az adataimat, és várok… Pörög a homokóra. Aztán jön a hiba: “This page can’t be displayed”. Mi van? Már tenném fel a kezem, de az előttem ülőnek sem megy! Hát ez jól kezdődik! Percek telnek el, a proktor megkér minket, próbáljuk meg újra. Most már sikerül bejelentkeznünk. Látom a nevem, és a “Begin section” gombot. Nagy levegőt veszek. Induljon hát a játék.
Troubleshooting
Rákattintok a gombra, és megnyílik a topológia. Óriási… Brutál nagy… Tudtam, hogy nagy, de… Na kezdjünk. A stratégiám, hogy a könnyűnek látszó (csak kevés eszközt érintő) ticketeket veszem előre. A papírra felskiccelek egy táblázatot: ticket száma, OK/nemOK, ticket pontszáma. Végignézem a ticketeket. Van 1-2 brutál durva. Nagyon sok eszközt érintenek. Maradnak a végére!
Elkezdem a munkát. Gyors a hozzáférés, nincs laggolás. Ezzel nincs tehát gond. Telnek a percek, és ugrálok a ticketek között. Nem mennek. Picit aggódni kezdek, így bajban leszek! Aztán megvan az első. Aztán a második… Aztán a hatodik. Még hármat (az egyikről tudtam, hogy nem lesz meg, így kilenc volt a cél)! Ez az, megoldom az egyik nehezet is! Még kettőt… Küzdök vele, de nem megy. Az idővel nem volt gond, ekkor még fél órám volt hátra. Ez elég kéne, hogy legyen. De nem az. Képtelen vagyok megoldani őket. Szokatlan a billentyűzet, a “|” helye, de ez nem mentség. Érzem, hogy így nem lesz meg. Aztán egyszer csak bezárul az ablak… Vége. Számolok, max. 70%-om lesz. Ez a vizsga elment… Két óra után elment! Nem sikerült! Hónapok munkája, és máris elbuktam! A monitoron már újra a “Begin section” gomb. Jön a “bónusz”. Elkeseredett vagyok. De felszívom magam: mi van, ha mégis megvan a TS? Olvastam már ilyet. Akkor megőrülnék, ha a konfiguráció miatt buknék úgy, hogy a TS sikerült! Szóval hozzuk ki a legtöbbet a dologból! “Begin section”…
Configuration
Oké, nézzük. A topológia nem nagy. Ez jó hír. És tiszta. Könnyen olvasható. Megnézem a feladatsort, az ábrákat. Nagyon hosszú! Nagyon! Nem tudom, hogy fogok beleférni a 6 órába! A tervem az volt, hogy maximum 4,5 óra alatt végzek bele, és kétszer átellenőrzöm. Kétséges, ez hogy fog menni.
Kinyitom a notepad-et, és nekiállok. Az egyik routerem FAN modulja elromlott, és folyamatosan löki a syslog-ot. Elég idegesítő, akárhányszor ránézek, mindig azt hiszem szétesett valami. Megpróbálom ignorálni. Célom az ebédidőig a Layer3-mal végezni. De nem tudom, eljutok -e addig. Valószínűleg nem. SzépeníÍrom a konfigokat, másolom be az eszközökbe. Kezdenek összeállni a dolgok. A layer2 nem nehéz, de 1-2 csavar azért van benne. Hát persze, hiszen ez a CCIE lab :).
Jöhet a Layer3. Nemsokára ebéd, ezért bele kell húzni. És hol még a vége?! Egyik protokollt felkonfigurálom, és már 11:45 van. Mentem a konfigokat, és várom a proktor jelét. Itt az ebédidő.
Kapunk egy kupont, amelyet beválthatunk majd az étteremben. Leves, főétel, egy üdítő és desszert jár mindenkinek. 1500$-ért végül is ez elvárható :). Együtt kell mozognunk, és nem beszélhetünk a laborról. Istvánnal váltok pár szót magyarul, kérdezi, hogy megy, hol dolgozom stb. Szimpatikus srác. 2xCCIE és CCDE. Ahogy vonulunk a folyosón, minket méregetnek a Cisco dolgozók. Mintha kivégzésre mennénk…
Az étterem nagyon kulturált, nagy a választék. Nekem nincs nagy étvágyam, eszem egy kis tésztát gyors szénhidrát gyanánt, iszom egy light kólát. Van, aki púposra szedi a tányért. Nem jó taktika, mert nem az emésztés elveszi az energiát. Persze lehet, hogy már minden mindegy alapon, legalább jól lakik a kolléga :). Senki nem szólal meg. Egy szó nem hangzik el.Bámuljuk a tányért, és a laboron kattog az agyunk…
Végzünk az ebéddel, és visszamegyünk. Ellentétben a TS-sel, a konfigurációnál nincs a programban beépített óra, mert a vizsga vége az ebédidőtől függ. 16:55 kerül a táblára, addig tart a vizsga.
Kész az IGP rész. Mehet a TCL script! Feszült vagyok, de elsőre lefut. “Golden moment”. Golden momentnek hívják, mikor a Routing&Switching trackben megy a TCL. Ekkor jó eséllyel megvan a vizsga. Azt is szokták mondani, a “!” darabszám növekedésével a siker esélye is növekszik :). Meglátjuk.
Folytatom a munkát. Kész a Layer3! Látszanak a route-k. Megy a TCL. IPv6 és IPv4 egyaránt. Még mindig rengeteg feladat van hátra, az idő pedig gyorsan telik! Végzek a multicast-tal, ott is megy a ping. Wow. Jó vagyok!
Ami nem tetszik a vizsgában, hogy rengeteg az egyéb, nem core topik. Az az érzésem hogy Routing&Switching&Others kéne, hogy legyen a vizsga neve. Van, amelyikkel 30 percig küzdök és feladom. Minden feladat több alfeladatból áll. És mindent vagy semmit alapon megy. Azaz vagy 100%, vagy 0%, amit ad rá a Cisco. A kérdéses feladatnál egy pont híján minden kész. De azt az egyet nem tudom megoldani. Oké, DocCD. Ellentétben a pletykákkal, gyors a DocCD. A kérdésemre nem találom benne a választ. Oké, ugorjunk. Végül is 80% kell összesen. Még 30 percem van, mire végzek az utolsó feladattal. Pedig nem tököltem. Oké, ez kevés lesz arra, hogy végignézzek mindent. Fókuszáljunk a core topikokra. A TCL hiba nélkül lefut. Ez jó, nem törtem meg a routingot semmivel. Állnak a neighborship-ek. 5 perc van még hátra. Mentem a konfigokat. És… letelt az idő. Vége.
Úgy érzem, a konfiguráció megvan. Legalább az. És hátha a TS is meglesz valahogy. A lelkem mélyén tudom, nem lesz meg. De vannak még csodák. Persze a CCIE-n nincsenek, de hátha.
Felveszem a táskám és a pulóverem. Hát vége. Nagyon hosszú volt. Érdekes módon nem fáradtam el. Ballagok a vasútállomásra, és csak a laborra tudok gondolni… De már mindegy. A script 5 perc alatt lefut majd. És már úgyis eldőlt. Szép, napos idő van. Így vagy úgy, de egy fejezet lezárult az életemben. A version4 utolsó előtti napja volt ez. Ha nem sikerült, már a v5 vár majd vissza…
(Folyt. köv. az eredményhirdetéssel és a visszautazással)
